Malacfülek

   
  
Már nagyon szeretnék kikerülni ebből a tömény fahéj-szegfűszeg-gyömbér-narancs illat varázsból, és elsején egy jó nagyot szippantani az új év csípősen friss levegőjébe. Sokáig keresgéltem a bűbájbontó receptet, mire megtaláltam, és mellé ezt a végtelenül egyszerű varázsigét (népköltést). Boldog új évet kívánok!
  
   
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg
Ez új esztendőben!

   
Itt egy ötlet tavalyról: malachonfoglaló és malacfejek.
A malacfülek receptje pedig kattintás után olvasható.
    

Szellőztetés


  
Szellőztetek, pogácsát sütök, ki kell űznöm a karácsonyi illatokat, mert már a torkomat szorongatják. Bár az ünnepre magunknak nem sütöttem, tegnap este belemerültem a készülődésbe, mert még futunk pár ünnepi kört a családban. Felhasználtam a mikuláscsomag árválkodó narancsait a narancs tortához, begyúrtam a diós kekszet, amihez csak a vaj és a tojás hiányzott, a száraz összetevők már zacskóban várták a finálét, és még este bedagasztottam a füstölt sajtos pogácsát, ami reggelre szépen megkelt a hűvösben. Most sül, és már jön az illata.
Semmi extra, de cserébe gyors.
Kattintás után olvasható a recept.
   

A hallgatás beleegyezés

Már két hete nem láttam Zsazsit, nem akart kimozdulni ebben az időben, amit megértek, de Teo olyan érdekeset mondott azon a múltkori randin, amit nem hagyhattam szó nélkül.
   
Kocsival mentünk fel a hegyre, nem ismertem a sofőrt, köszöntünk, de Teo nem mutatta be. Egy présházból átalakított kis háznál álltunk meg, Teo vette pár éve. Eddig nem volt ideje foglalkozni vele, Endrére bízta, aki a saját birtokán szerzett tapasztalatait szívesen kamatoztatta barátja házának és telkének rendberakásán. Tao javasolta, hogy gyorsan nézzünk szét a kertben, mert ha most befutunk a melegbe, akkor már nem fog tudni kicibálni többet. Ez helyes feltételezés volt, meghajoltam a logika előtt. Endre várt minket az ajtóban, de csak elköszönt, intett, hogy siet a kocsihoz, mert a fiúk már várják, focizni jár.
A ház pont egy kanyarban épült, ugyanúgy a sorban áll, és a dombon lefelé néz, mint a többi ház, csak míg a telkek másutt a ház fölött a dombtető felé nyúlnak hátra, addig Teo házát felfelé és lefelé is nagyjából hasonló méretű, de a domb íve miatt szabálytalan formájú telek veszi körül. A ház elé, az elkanyarodó betonút meghosszabbításaként terméskövekből kirakott, elhanyagolt, keskeny út vezet. Első pillantásra még van mit csinálni ezen a kis birtokon. Szőlő már csak mutatóban tartozik hozzá, a ház felett néhány tőke. A majdnem háromszögletű felső kert csücskében áll egy öreg diófa, olyan szerencsétlenül, hogy szinte az összes dió a lenti szomszéd telkére potyog, más itt nincs. A kert alsó részét balról egy mély árok szegélyezi, a túloldalán egy meredek bokros résszel, jobbról pedig az úttal párhuzamosan drótkerítés egész hosszan lefelé, mellette itt-ott akác, egy helyen orgona. Ez az alsó rész a fák és a bokrok miatt egészen védett, olyan titkos kert hatását kelti, csak nagyon üres. Két barackfa árválkodik a lenti részén, a többi gyümölcsfát nyáron kivágatták, öregek voltak. Besiettünk.
A ház kívülről alig különbözik a többitől, két szintes, nyeregtetős, hátát a dombnak veti. Viszont az emeleten a szükségtelen kis erkély helyett egy szép nagy ablak néz a völgy felé. A felső szint nincs berendezve, a lépcső felett le van zárva, úgy láttam, Teo ezzel egyelőre nem is nagyon akar foglalkozni. Az egész alsó szint olyan, mint egy nagy konyha ebédlővel. A kertre néző ablak alatt és mellett húzódik a konyhaszekrény, vadiúj, irígylem a sütőt. Mögötte egy nagy teleszkópos tölgyfa asztal, mellette a sarokban két jó nagy karfás szék, és még két kisebb, a pinceajtóban még négy ilyen egymásba rakva. Az egyik fotel mögött egy ajtó, mögötte egy kis közlekedő, ebből nyílik jobbra a mosdó és egy kis zuhanyzó, hátrafelé meg egy picurka háló. Elsőre nem értettem, hogy lehetnek itt ezek a helyiségek, de kiderült, hogy épp a domb kanyarulata miatt itt a pince nem közvetlenül a ház alatt húzódik, hanem kissé balra. És tényleg, a pinceajtó mögött nem lefelé vezetett a lépcső, hanem balra, aztán lefelé. A lépcsőfordulóban várt minket a vacsora. Mivel egyáltalán nem voltam felkészülve erre a vendégségre, még arra sem volt időm, hogy előfeltevéseket fogalmazzak meg a menüvel kapcsolatban, de ha lett volna, biztosan nem ezt képzeltem volna az asztalra. Felhoztunk egy nagy tál kocsonyát, ilyen szépet még nem is láttam, Zsuzsa csinálta, imádtam, és egy nagy tányért svártlival, töpörtyűvel, felkarikázott erős paprikával és egy isteni fokhagymás májas krémmel. Rendesen bepakoltam a kocsonyából, de kellett helyet hagynom a svártlinak is, mert imádom, és ezer éve nem ettem, és még a májas krémnek is, az édes medve kiflivel már-már desszert lett belőle, és egyszercsak úgy éreztem, hogy kész, egy szem töpörtyűt sem tudnék már magamba erőltetni, de később kiderült, hogy de.
Van olyan, hogy valakivel furcsa először szembe ülni az asztalnál, mert van valami zavaró elkötelezettség abban, hogy akkor mi most együtt eszünk. Mondjátok nyugodtan, hogy megbolondultam, de velem már volt ilyen, minden összenézés olyan volt, mint valami hirtelen bevillanó megérzés, és ezekkel aztán percekig küzdöttünk magunkban külön-külön, egészen addig, amíg ki mertük mondani, és a magunkon nevetéstől kipukkadt ez a varázs. De van, hogy valakivel leülünk egymással szemben, eszünk, és beszélgetünk, és nem érdekes, mit tudunk egymásról, mert nem lényeges, hogy milyen közöttünk a viszony, milyen volt, milyen lesz, a beszélgetés a lényeg, a szituáció pedig teljesen lényegtelen, nem ciki, hogy annyira magyarázok, hogy közben a késsel mutogatok. Na jó, az már lehet, hogy az, de ez is mindegy. Teoval így lehetett beszélgetni, zavar nélkül. Nekem ment, Zsazsinak meg maradt a zavar.
Amikor ezt elmondtam Teonak, csak hümmögött, nem zavart, vagy szánom-bánom morgolódás volt ez, hanem olyan védekező, na igen hümmögés, és csak ennyit mondott, hogy Zsazsi mindent elnéz neki, még azt is, ha nem áll mellé, pedig kellene, ha nem válaszol, pedig kellene, ha nem tiltakozik, pedig kellene, és amikor valamiben nem jutnak dűlőre, akkor Zsazsi elmondja, mit gondol, ő meg csak hallgat...

A karácsonyi kalács mellett semmit sem sütöttem ebben az évben, Zsazsi ígért egy doboz aprósütit, ültünk a konyhában, segítettem kitölteni a linzereket, és ez jó apropó volt, hogy rákérdezzek erre a mondatra. Láttam, hogy felpaprikázta a kérdés, nagyot kanalazott a lekvárba, és befalta. A kanállal a kezében már nevetve mondta, igen szívem, mindig ez van, elmondom, amit gondolok, ő meg csak hallgat, és ez néha nagyon fáj, de a hallgatás beleegyezés.

Boldog karácsonyt!

Vége a játéknak

Ma nyolckor lezárult a játék. Harmincan játszottatok velem, aminek nagyon örülök! A nyertesek: Anna, Inga és Ancsa. Gratulálok! Szeretném holnap feladni a csomagot, hogy még karácsony előtt odaérjen, ezért kérlek Titeket, a hekvanc@gmail.com -ra küldjétek el a címeteket!

Még lehet csatlakozni!

   
A sorsolást holnap (vasárnap) estére halasztottam! Még van idő csatlakozni a játékhoz itt vagy a blog facebook oldalán. Már csomagolok!

Születési neve: Tejes Lepény


  
Ma egy olyan receptet hoztam, amit már jópárszor megsütöttem, mire egyszer elrontottam, és ettől újjászületett.
Ezeket a kis lepénykéket szaftos hús mellé szoktam sütni köret helyett, vagy mártogatóshoz, krémhez vacsorára. Van, hogy egészben teszem az asztalra, de néha felvágom 3-4 hosszú csíkra, és így rendezem a kosárba. Így felvágva jó sör- vagy borkorcsolya, és mártogatót is lehet hozzá adni. Leírom egy változatát is. A tészta elkészíthető előző nap is.
Egy este annyira siettem, hogy elfelejtettem villával megszurkálni a lepényeket. A sütőben pár perc alatt felfújódtak, és a közepük üreges lett. A husi kész volt, hát megtöltöttük őket, mint a pitát, és azóta ez is része a repertoárnak.
   

Mandulás banános süti

  
A mikulás csomag nálunk általában túllépi a hagyományos kereteket, a rendes kis csoki csomag mellett legtöbbször még egy nagy halom gyümölcs is jár a jó gyereknek. Az pedig pusztítani kell, amiben jók vagyunk, de van, hogy mégsem fér belénk ennyi minden. Ilyenkor sütök banánkenyeret vagy ilyen banános kevertet. Eredetileg ezt az adagot egy téglaformában sütöttem meg, de most már tepsibe terítem, vagy két téglába osztom el a tésztát, mert jobban szeretjük, ha szárazabb lesz a süti, és így kisebb szeletekre lehet vágni.
 
Másnap szeretem igazán, amikor már kissé megszikkad. Azért erre egy rá is játszom, este fel szoktam szeletelni a maradékot - ha egyáltalán van -, és nem csomagolom be, csak letakarom egy szalvétával. Reggeli kávéhoz isteni.
Legközelebb megosztom a banánkenyér receptemet, és az tényleg inkább kenyér.
Kattintás után olvasható a recept.

Játék

  
Nem, rám nem hat ez a karácsonyi hajtás. Mondom, hogy nem. Nem.
  
De már minden ajándékot beszereztem, vagy a szekrény tetején lapulnak, vagy épp úton vannak a futárral. Nem kellett ezzel sokat bíbelődni, nem vagyunk sokan, mindent interneten rendeltem, így gyorsabb, olcsóbb, és házhoz jön. Otthon a kézműves dekoráció napról napra bővül, és már csak egy saját készítésű ajándék vár megalkotásra, de fejben megvan az is. Mindent megvásároltam a sütéshez, megvan az idei szaloncukor recept és csomagolás ötlet, és ma megvettem a második égősort is... nincs mit tenni...
Bár eredetileg nem terveztem, most mégis úgy döntöttem, hogy készítek néhány doboz aprósütit karácsonyra. Receptek után kutatva a blogokon láttam, hogy már beindult a karácsonyi ajándék dömping. Úgy döntöttem, ha már ennyire előre vagyok a készülődéssel, akkor a hekvancon is van idő egy játékra.
  
A tavalyihoz hasonlóan most is saját készítésű - de más jellegű - ajándékokat fogok sorsolni. Az ötlet megvan, a csomagoláson már dolgozom, a beltartalom pedig titok.
  
Nem kell mást tennetek, mint itt a felhívás alatt üzenetet hagyni, csatlakozni az oldalhoz akár rendszeres olvasóként a blogon, akár követőként itt a facebookon, és megosztani ezt a játékfelhívást.
   
Nem felejtkezem el azokról sem, akik már eddig is követték, olvasták a blogot! Tőletek csak egy hozzászólást és egy megosztást kérek.
   
December 14-én este nyolckor sorsolok.
Gyertek játszani!!!

Pástétomos kalács

  
Tavaly ilyenkor már elborított minket a karácsonyi várakozás, tele voltunk csokival és gyümölccsel, aszalttal is. A csomagokban mindig ott lapul egy, ami szép-szép, de nem szeretjük, a datolya. Bőven benne jártunk már a farsangban, amikor még mindig ott árválkodott a polcon az aszalt gyümölcs, kezdeni kellett vele valamit, és ekkor jött az ötlet a pástétomra.
Ezévben sem úsztuk meg datolya nélkül. A szombat esti borozgatás után maradt egy kis fehérbor, és épp kimúlni készült a hűtőben, ezért gyorsan kimagoztam a gyümölcsöt, és rálöttyintettem a bort, aztán másnap megvettem a gombhoz a kabátot a tavalyi recept szerint. Csak most egy kicsit csavartam rajta.

Kattintás után olvasható a recept.