Pezsgős-rebarbarás süti


Gyerekkoromban a hatalmas levelekkel terpeszkedő rebarbara ugyanolyan egyértelműség volt a kertben, mint a mángold, a padlizsán vagy a josta. Úgy ismertem meg őket, mint a többi zöldséget és gyümölcsöt, és csak felnőttként jöttem rá, ezek nem minden kertben teremnek. Bár semmit sem úgy használtunk fel, ahogy az ma trendi, a mángold nálunk csak főzeléknek, a padlizsán csak kirántva került az asztalra. A jostát csak frissen ettük, marékszám tömtük a szánkba, a rebarbarából pedig csak kompót készül. Néhány szárból egy kis tálkányi fanyar-fűszeres-édes desszert.
Egy német szakácskönyvben láttam először rebarbarás sütit, és azóta szezonban én is elkészítem a magam verzóját. Általában nem olcsó, vagy amikor már olcsó, akkor nem friss, de ma találtam tökéleteset jó áron.
Ma olyan igazi sütős-főzős napunk volt. Ebéd után bontottunk egy pezsgőt, így került a piskótába is belőle, amitől olyan bohém, buborékos lett a süti teteje.

A recept kattintás után olvasható.