Primavera - Segítsüti akció 2015. tavasz


Újra itt a Segítsüti tavaszi akciója. A támogatási összegből ebben az évben a Borsóházat üzemeltető Borsószem Gyermekfejlesztő Közhasznú Egyesületet, és rajtuk keresztül a terápiákon részt vevő sérült gyermekeket és családjaikat tamogatja a Segítsüti Alapítvány mégpedig fejlesztő eszközök és játékok vásárlásával.
A jó cél érdekében mindenkit arra bíztatok, hogy licitáljon, vagy, ha erre nincs módja, egy megosztással segítse a jóra törekvést.

Ebben az évben szerettem volna valami igazán szépet alkotni, hogy már a kép is meggyőzze a nagylelkű sütiimádókat, és nosza, a licit gomb fölé tereljék az egeret. :)
A felajánlott süti egy gazdagon díszített, mégis egyszerű pite, a tésztát őrölt mandula gazdagítja, a tölteléke ribizli és bodzavirág dzsem keveréke. Sokat gondolkoztam azon, kerüljön-e még valami a lekvár alá, de a kóstolók meggyőztek, hogy nem kell mindig mindent túlgondolni, a tavaszi pite ereje a szépségében és az egyszerűségében rejlik. 
Nagyméretű sütemény (A3), a méretet az is érzékelteti, hogy négy adag (hagyományos kis kerek pitesütőre méretezett) pitetésztát nyelt el, mire elkészült.

A sütit a nyertessel egyeztetett időpontra sütöm meg.
Nem postázható, de a szállítást bírja. Tolna megyében személyesen tudom átadni.
Jó licitálást!
Minden megosztásért hála. :)

Kattintás után olvasható a recept.

Napfénycsalogató cantuccini


Rengeteg tojást kifújtam az elmúlt pár héten (ezek készültek), és komoly fejtörést okozott a hűtőben gyűlő tojások feldolgozása. Piszkétől nyertem egy kis olasz napfényt olívaolaj és egy csomag bazsalikomos tészta formájában, és innen jött az ötlet a cantuccinihez, az ugyanis egy tojásigényes süti. Dupla adagot sütöttem nyolc tojásból, négy ízben, és a felébe mazsolát is tettem, mert imádom.
Begyúrtam a tésztát, és utólag ízesítettem a deszkán, így csak egyszer kellett mérni, és egy edényt használtam el, praktikus volt, és gyors.
Ez a süti lezárt dobozban vagy kapcsos üvegben hetekig eláll. Elnézve az adagot, most nálunk is kitart egy ideig.

A recept kattintás után olvasható.

Encsi vacsorája

Rendhagyó módon nem saját sütimről szól a poszt, hanem Váczi Enikő barátném borvacsorájáról a Fekete Borpincénél. A rendezvény délelőttjén kapcsolódtam be a készülődésbe mint kukta, szeleteltem, formáztam, kevertem, és szaggattam, és nagyon élveztem. Főzés közben megiszogattuk az ételekben felhasznált borok maradékát, és bontottuk még egy sillert, mert az kevésnek bizonyult a hangulathoz, mi meg kemények vagyunk.
Félre a tréfát, két nap előkészület után dél körül már látszott, hogy jók vagyunk. Háromra minden szállításra kész volt, bőven volt időnk ötször átgondolni, miben menjünk este (na jó, erre nem került sor, de belefért volna).
   
   
A borvacsora fogásai szinte kivétel nélkül bor hozzáadásával készültek. A menü már ősz végén összeállt, a fogások kipróbálása közben azonban apróbb változtatások történtek, amit főleg a szállíthatóság indokolt. A vendégsereg a mi kis öt fős csapatunkon kívül egy fiatal, összeszokott, baráti társaságból állt, akik Feketééknél már törzsvendégnek számítanak.
   
    
A vendégfogadó juhtúrós pogácsához humuszt és körözöttet, valamint 2014-es rosé cuvéet kínáltunk. Encsi röviden bemutatta az ételeket, ismertette a koncepciót, majd gyors egymásutánban következett egy hideg és egy meleg előétel. Bizton állíthatom, ha itt végeztünk volna, se ment volna haza senki éhen. A libamáj terrine és a 2013-as Fehér kadarka, valamint a rizottó és a 2011-es Chardonnay jóllakott elégedettséget varázsolt az arcokra. A vendégek mocorogtak, és közösen megszavatunk egy húsz perces szünetet. A társaság egyik fele füstöt, a másik fele friss levegőt szívni menekült ki a pince elé.
    
   
Az apró közjáték után jött a főfogás, a königsbergi húsgombóc krumpligombóccal és krumplis rétessel, isteni finom kapribogyós szósszal és zöldbabsalátával. A csajok segítettek a tálalásban, én meg a fényviszonyokkal küzdve próbáltam megörökíteni az eseményt, miközben 2013-as Olaszrizlinget iszogattunk.
    
    
A desszert előtt újabb szünet következett. Tettünk egy sétát a pincében, kóstoltunk borhoz hangolt bonbonokat, és a jó hangulat helyet csinált a desszertnek. A somlói átirat a 2011-es Cabernet sauvignon válogatással megkoronázta az estét.
   
   
A vacsora rendkívül tartalmas volt, Encsi pedig nem fukarkodott az adagokkal, és őszintén csodáltam azt a hölgyet, aki még repetázott a desszertből, mert a hazafele úton mi szabályosan kajakómába estünk. Hazaérvén megiszogattuk a délután megkezdett sillert, megállapítottuk, hogy Encsi szuper szakács, együtt főzni jó, és különben is: jók vagyunk. :D Közben visszatért a bugi a lábunkba, nosza, taxit hívtunk, és még azon frissiben letáncoltuk a kalóriákat.