Beszámoló a gourmet vacsoráról - Fekete Borpince

  
A Fekete Borpincénél rendezett tavalyi sütiversenyen, ahol a borkrémes-mandulás kosárkákkal második helyezett lettem felmerült egy gourmet borvacsora ötlete. Hamar rábólintottam, mert szeretem a kihívásokat, de aztán rendesen átgondolva elkapott a frász.
  
Nem ötletben volt hiány, lelkiségben, gondolatiságban, látványban, kreativitásban, vagy a prezentálásban, mert erről a részről magabiztosnak mondhatom magam.
Abban voltam bizonytalan, el tudok-e készíteni egy különleges vacsorát 20-30 főre. Mert ugye, hiába mondom azt, hogy 15 fős vasárnapi ebédet már többször lenyomtam a konyhában mindenki megelégedésére, ha ott a húsleves és a rántott hús volt a fő szenzáció. Egy hegynyi rántott húst megsütni nem kihívás az elmének, egyszerű fizikai munka.
Mindenesetre felpattantam a netre, hogy ellenőrizzem, amit a fogásokról gondolok, azt jól gondolom-e mennyiségben, minőségben és az elkészítés módjában. Ezzel kezdtem: Google kereső, nyúlpástétom, és néhány oldalon az első pár mondat - hozzávalók: 30 dkg csirkehús… - megadta a választ, nincs baj a hozzáállásommal.
  
Március 20. a tavasz első napja, és erre a tényre az időjárás is rábólintott, minden bújik, rügyezik, és virágzik, a levegő pedig tele van illattal és zümmögéssel.
Az jutott eszembe, amikor készültem a vacsorára, hogy egy olyan hasonlattal indítok majd, hogy a tavasz olyan, mint a bor. Persze, ha ez a vacsora nyáron, ősszel vagy télen lenne, akkor ugyanennyi erőfeszítéssel a többi évszakhoz hasonlítva is le tudnám vezetni a hasonlatot: a bor olyan, mint a nyár… stb., de most tavasz van, úgyhogy ezzel a gondolatmenettel indítottam, azzal az ígérettel, hogy majd alkalomadtán a többire is sort keríthetünk.
  
Szóval, azt állítom, hogy a bor olyan, mint a tavasz.
Felerősíti a tudatunkban, hogy a földhöz vagyunk tapasztva - nem feltétlenül a sárra gondolok, ami fizikailag ragaszt az útra minket -, hanem arra, hogy minden onnan kel életre, kinő, virágzik, terem, és mi ebből táplálkozunk, közvetve és közvetlenül. A tavasz egy ígéret arra - a vacsoránál maradva -, hogy lesz valami a tányérunkon és a poharunkban.
Másrészt a tavasz ellök minket a földtől, ahogy a bor is. Amikor abba a bizonyos teli pohárba belekortyolunk, akkor azt azért is tesszük, hogy elemelkedhessünk kicsit a valóságtól, épp úgy, ahogy jól esik beleszippantani a tavaszi levegőbe is, mert megrészegít.
A vacsora menüjével ezt a földhöz tapasztós és mégis könnyed, részegítő tavaszt szerettem volna megidézni.
  
Rókagombás nyúlpástétom medvehagymás pirított kaláccsal - hideg előétel
      
A pástétom, ami a tányérokra került egy hideg előétel, amolyan étvágygerjesztő.
A fogás ötletét egy makacs dallam adta, a szöveg így szól: Fut a nyúl a mezőn, és énekel… (Hobo Blues Band). A róka a medve és a nyúl nyerő páros, számos mesében, viccben szerepelnek így együtt. Medvehagyma ezrével terem a környékben, nyúl errefelé is fut a mezőn, a róka pedig a környék szinte minden pincéjében ott lapul (siller).
A pástétom egy egyszerű, lágy, könnyed előétel. Visszacsatolva a Google keresős sztorira, százalékosan kifejezve 80 %-a nyúlhús, a többi zöldség és gomba. A lényeg, hogy a húst nem kell agyon fűszerezni, kezelni. A pástétomot sütés előtt vajjal locsoltam meg, amelyben korábban a rókagombát futtattam meg, így az ízek nem vesztek kárba, és a tetejét borító vékony kocsonya réteg szintén nyúllevesből készült.
   
Füstölt kacsamell csíkok részeges káposztás rétessel - meleg előétel
   
Az őszi és a tavaszi levegő egyik jellegzetes illata a füstszag, a kerti munkák vége és eleje. Szerettem volna valami szárnyast is az asztalra, így jött a füstölés ötlete. A kacsa hű kísérője a párolt káposzta, ami az én konyhámban részeges káposztaként készül, nem kevés borral megbolondítva, és most rétesbe töltve.
  
Az előételekhez 2012-es Olaszrizlinget, 2012-es Siller cuvée-t és 2011-es Zweigelt válogatást kóstoltunk.
      
Fekete cseresznyés vörösboros marhapörkölt - főétel
   
Ez az a része a vacsorának, amely bizony a földhöz tapasztotta a vendégeket. Ez egy majdnem klasszikus vörösboros marhapörkölt. Hogy az egyensúlyt fenntartsam, valamit elvettem belőle, és valamit hozzáadtam. Amit nem szokás beletenni, az a fekete cseresznye. Nem olyan mennyiségben került a pörköltbe, hogy érezhetően megváltoztatta volna az ízeket, de adott egy másfajta karaktert az ételnek. Ezt persze leginkább az tudta, aki kóstolta előtte és utána, vagyis a szakácsné és a fő kritikusa, a vendégek nem tehettek mást, minthogy hittek nekünk. Egy fűszert kihagytam az ételből, nem hiányzott belőle, nem árultam el melyiket, de a rutinos ínyencek kitalálták, a köményt. Senki sem hiányolta, ez amúgy is megosztó fűszer.
  
A főételhez a 2006-os Misztérium cuveé passzolt.
A desszert előtt tettünk egy sétát a pincében, ahol 2003-as Kékfrankos válogatás és a szintén 2003-as Cabernet Sauvignon nyűgözte le a vendégeket. Kóstolhattunk a borokhoz hangolt bonbont is, ami igazán különleges élmény.
   
Bodzás-borzselés gyümölcstorta - desszert
   
A végére szintén a könnyedség jegyében egy légies sütemény következett. Talán ez volt a vacsora legnehezebben kivitelezhetőbb része, főleg abból a szempontból, hogy hogy lehet egy gyümölcstortát ennyi személynek szállíthatóvá tenni. De megoldottam.

A tortára 2011-es Fehér Kadarkából készült a zselé, és a süti mellé 2011-es Chardonnay-t és 2012-es késői szüretelésű Traminit iszogattunk.
   
Hiszek abban, hogy a jó étel és ital jobbá teszi az életünket, az egészségünket, a közérzetünket, és jótékonyan hat a lelkünkre, az elménkre. Remélem, hogy a vendégek elégedetten, friss elmével és könnyed lélekkel utaztak haza.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése