Napokon belül kezdődik az advent. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy amikor valami olyasmire kell hosszan várakoznom, amit nagyon szeretnék elérni, feldarabolom a sóvárgást ésszel vagy szívvel beláthatóbb kisebb szeletekre, feladatokra, és ezek apró eredményeire, így tömve lassanként degeszre az ürességet. Ez persze nem segít elérni azt, amire vágyom, a kis örömök összesen nem egyenlőek a naggyal, de kell a léleknek néha egy kis cukorka.
Azt hiszem, ezért készülök annyit az ünnepekre is, sőt néha a nem ünnepekre is. Képes vagyok éjszakákon keresztül készíteni a meglepetéseket, ötleteket gyűjteni, játékokat kitalálni, és sosem a könnyebb utat választom. Már többen kérdezték, hogy megéri-e ez a hercehurca, mert az eredményt jobb esetben néhány nap, rosszabb esetben pár óra alatt felemészti az alkalom. Ezek azonban általában olyan sűrített élmények, amelyekre hosszú ideig emlékezünk, ehhez pedig nagyban hozzájárul az a sok apróság, amit a várakozás alatt készítek.
Már sok ötletetet gyűjtöttem karácsonyra, és egyik nap a kupacot végignézve már-már előre csömöröm lett ettől a tömény, süteményillatú csillogástól, ezért erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, most az egyszer nem viszem túlzásba. Úgy alakult, hogy nem kell sütnöm és főznöm, persze a karácsonyi kalácson kívül, így most a hiányos dekorációt pótolom majd az advent alatt.
Gondolni kell az ünnep utáni pihegésre is. Amikor már túl vagyunk a nagy evészeten, ajándék dömpingen, utazási mizérián, nagy elérzékenyüléseken, netán a nagy szeretetben robbanó viharos összeveszéseken, akkor jön egy kis szusszanás szilveszterig. Ez jó alkalom a baráti látogatásokhoz, mert az idejét lassan elkoptató díszletek között minden beszélgetés kap egy kis patinát, és ez jó.
Igen, titkon kicsit erre is készülök, mert egyedül futok majd neki annak a pár napnak, ezért elhatároztam, hogy minden estére tartogatok majd valamit, ha másnak nem, magamnak. Így jutott eszembe a csöröge, amit imádok, de nem ehhez az ünnepkörhöz kapcsolódik. Ezen persze lehet segíteni, csak az ízét és a formáját kell az alkalomhoz formálni. Nem kimondottan az ünnepi asztalra szánnám, de a ráhangolódáshoz, az egyik adventi vasárnap délutánra, vagy épp levezetésképp az ünnep utáni baráti beszélgetéshez egy pohár forralt borral.
20 dkg liszt
1 teáskanál porcukor
3 tojás sárgája
3 dkg vaj
1 csipet só
1/2 doboz tejföl
1/2 doboz kefír (A kettő együtt legyen 150 g, de lehet csak tejföl, vagy csak kefír is.)
1 csapott kávéskanálnyi gyömbér
1 csapott kávéskanálnyi szegfűszeg
A sütéshez olaj, a forgatáshoz porcukor.
A tésztát összegyúrtam, majd fél cm vékonyra nyújtottam. A kiszúró formával csillagokat szaggattam, kettőt-kettőt elforgatva egymásra fektettem, és a közepüknél két ujjal jól összenyomtam. Az olajat felforrósítottam, és a csillagokat mindkét oldalukon aranyszínűre sütöttem. A kész süteményt rögtön porcukorba forgattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése