Medve kifli

 

   

Annyi mindent le kellene írnom, de most mégis fordítva kezdem a bejegyzést, a péntek esti kávéról majd később, mert hosszúra sikeredett.

Van, hogy a kelt tészta a maradék felhasználás jegyében készül, így sütöttem már kalácsot sörrel  és gyümölcslével is. A kész, megkelt tészta pedig attól függően, hogy édes vagy sós, a gyúródeszkán bármilyen alakot ölthet. Ezt a tésztát először akkor sütöttem, amikor egy hatalmas adag nudlihoz készítettem sajtszószt, túl nagy adagot, mert a nudli fogyott mákkal is, a maradék szósszal pedig kezdeni kellett valamit.

Gyerekkoromban a szombati ebéd gyakran volt valamilyen finom leves, és hozzá édes kísérő: palacsinta, fánk, rizsfelfújt. Szokásunk volt együtt enni az édes tésztát a levessel, és bármilyen fura is, ezt még ma is szeretem. Így jutott eszembe másodszor is ilyen tésztát begyúrni egy zöldségleves mellé, akkor pontosítottam az arányokat, és nagy sikere lett, úgyhogy ez a recept már marad. A kiflibe nem kell töltelék, mert ez egy kimondottan édes tészta, és szinte viccesen puha. Nem érdemes tartogatni, frissen, melegen az igazi. A sok duma alatt, kattintás után ott a recept.

        

A tésztához:
50 dkg liszt
10 dkg cukor
1 csipet só
1 dl tej
1 dl tejszín
10 dkg natúr tömlős sajt (nálam Medve)
1 tojás (+ 1 a kenéshez)
2 dkg élesztő

A lisztet, a cukrot és a sót kimértem, és összekevertem. A tejet, a tejszínt és a sajtot egy edénybe tettem, és kevergetve felmelegítettem, csak addig, amíg egyneművé vált. Félrehúztam, és visszahűtöttem, hogy az élesztő meg ne főjön benne. Amikor langyosra hűlt, elmorzsoltam benne az élesztőt, és hagytam felfutni. Végül ráöntöttem  a lisztes keverékre, hozzáadtam a kissé felvert tojást, és bedagasztottam.

Háromnegyed órát hagytam kelni, majd lisztes deszkán átgyúrtam, és ismét félretettem kelni fél órára. Végül négy részre osztottam, a négy cipót egyenként kör alakúra nyújtottam (kb. 30 cm átmérőjű legyen). A tésztát 12 cikkre vágtam, és feltekertem őket. A kifliket még hagytam kelni negyed órát, majd megkentem őket tojással, és 200 fokra előmelegített sütőben megsütöttem.

Most eltértem ettől a készítési folyamattól, mert pénteken nem lett volna időm mindenre. A tésztát csütörtök este gyúrtam be, rögtön a hűtőbe tettem, aztán péntek délután elővettem, és akkor jött az átgyúrás és a második kelesztés. Ez utóbbi így tovább tartott, egy órát kelt a tészta, mert hideg volt. A végeredmény ugyanolyan lett, mint máskor.

Fűszeres adventi csöröge

  

Napokon belül kezdődik az advent. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy amikor valami olyasmire kell hosszan várakoznom, amit nagyon szeretnék elérni, feldarabolom a sóvárgást ésszel vagy szívvel beláthatóbb kisebb szeletekre, feladatokra, és ezek apró eredményeire, így tömve lassanként degeszre az ürességet. Ez persze nem segít elérni azt, amire vágyom, a kis örömök összesen nem egyenlőek a naggyal, de kell a léleknek néha egy kis cukorka.

  

Azt hiszem, ezért készülök annyit az ünnepekre is, sőt néha a nem ünnepekre is. Képes vagyok éjszakákon keresztül készíteni a meglepetéseket, ötleteket gyűjteni, játékokat kitalálni, és sosem a könnyebb utat választom. Már többen kérdezték, hogy megéri-e ez a hercehurca, mert az eredményt jobb esetben néhány nap, rosszabb esetben pár óra alatt felemészti az alkalom. Ezek azonban általában olyan sűrített élmények, amelyekre hosszú ideig emlékezünk, ehhez pedig nagyban hozzájárul az a sok apróság, amit a várakozás alatt készítek.

 

Már sok ötletetet gyűjtöttem karácsonyra, és egyik nap a kupacot végignézve már-már előre csömöröm lett ettől a tömény, süteményillatú csillogástól, ezért erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, most az egyszer nem viszem túlzásba. Úgy alakult, hogy nem kell sütnöm és főznöm, persze a karácsonyi kalácson kívül, így most a hiányos dekorációt pótolom majd az advent alatt.

Gondolni kell az ünnep utáni pihegésre is. Amikor már túl vagyunk a nagy evészeten, ajándék dömpingen, utazási mizérián, nagy elérzékenyüléseken, netán a nagy szeretetben robbanó viharos összeveszéseken, akkor jön egy kis szusszanás szilveszterig. Ez jó alkalom a baráti látogatásokhoz, mert az idejét lassan elkoptató díszletek között minden beszélgetés kap egy kis patinát, és ez jó.

  

Igen, titkon kicsit erre is készülök, mert egyedül futok majd neki annak a pár napnak, ezért elhatároztam, hogy minden estére tartogatok majd valamit, ha másnak nem, magamnak. Így jutott eszembe a csöröge, amit imádok, de nem ehhez az ünnepkörhöz kapcsolódik. Ezen persze lehet segíteni, csak az ízét és a formáját kell az alkalomhoz formálni. Nem kimondottan az ünnepi asztalra szánnám, de a ráhangolódáshoz, az egyik adventi vasárnap délutánra, vagy épp levezetésképp az ünnep utáni baráti beszélgetéshez egy pohár forralt borral.

A tésztához:
20 dkg liszt
1 teáskanál porcukor
3 tojás sárgája
3 dkg vaj
1 csipet só
1/2 doboz tejföl
1/2 doboz kefír (A kettő együtt legyen 150 g, de lehet csak tejföl, vagy csak kefír is.)
1 csapott kávéskanálnyi gyömbér
1 csapott kávéskanálnyi szegfűszeg

A sütéshez olaj, a forgatáshoz porcukor.

A tésztát összegyúrtam, majd fél cm vékonyra nyújtottam. A kiszúró formával csillagokat szaggattam, kettőt-kettőt elforgatva egymásra fektettem, és a közepüknél két ujjal jól összenyomtam. Az olajat felforrósítottam, és a csillagokat mindkét oldalukon aranyszínűre sütöttem. A kész süteményt rögtön porcukorba forgattam.

Morcosság ellen való orvosság - Kanalas kalács

   

Ezt a kalácsot akkor készítem, amikor nincs hely előpakolni a deszkát, mert épp más is készül, vagy felfordulás van, mint például tegnap ablakpucoláskor. A szép fényesre, hólyagosra kelt tésztával ugyanis sütés előtt már semmi tennivaló nincs, mint egy élesebb szélű kanállal nagy galuskákat kanalazni belőle, ezeket megforgatni natúr joghurtban vagy olvasztott vajban, esetleg mindkettőben, és a kikent tepsibe halmozni, mint az aranygaluskát. A kész kalács is hasonlít az említett édességre. Sós és édes változatban is elkészíthető, sőt, az édes változatban lecsökkenthető a cukor olyan mennyiségre is, ami akár sonka és tojás mellé is kínálható. De hol van az még! A gyorsan ránk telepedő, hűvös estéken isteni illatával - a tea, a forraltbor vagy a kakaó mellé - morcosság ellen való orvosságnak is tökéletes ez a kalács.

Kattintás után olvasható a tészta receptje, és néhány változat az elkészítésre.

Ricottás almatorta

  

Régóta sütök almás kevertet, eredetileg egy bögrés recept alapján, ma már csak érzésre. Most egy kicsit megvariáltam, na jó, nagyon. A süti tetejét meg szoktam szórni cukorral, így a teteje szép ropogósra sül, miközben a tészta pudingszerű marad. A tortát most megszórtam egy marék kukoricpehellyel is, így még extrább lett a ropogás. A mennyiség egy 22 cm-es tortaformához elegendő, és kb. 3 cm magas tészta az eredmény. A recept lentebb.

  
3 közepes alma
3 tojás
20 dkg ricotta
10 dkg cukor + 1 evőkanálnyi a torta tetejére
0,7 dl olaj
5 evőkanál liszt
1 teáskanál sütőpor
1-1 kávéskanál őrölt fahéj, gyömbér és szegfűszeg
1 csipet só
1 citrom reszelt héja
1/2 citrom leve
a tetejére egy maréknyi kukoricapehely
  

A tojásokat a cukorral, a ricottával, a citrom reszelt héjával, a citromlével és az olajjal simára kevertem. A lisztet összekevertem a sütőporral és a fűszerekkel, majd gyors mozdulatokkal összeforgattam a folyékony masszával. Végül beleöntöttem a vékonyra szeletelt almát (nem kell reszelni), és belesimítottam a sütőpapírral bélelt tortaformába. Megszórtam a tetejét cukorral és kukoricapehellyel, majd 180 fokra előmelegített sütőben megsütöttem. Sütés után rögtön kivettem a formából a tortát, és rácson hűtöttem ki.