Tök jó fej kekszek

Rengeteg képet és blogot böngésztem át, hogy valami egyszerű, gyors, de látványos sütit találjak erre a napra. Végül begyúrtam egy könnyű, mandulás kekszet, a felének arcot vágtam - ez volt a legmacerásabb része, és nem lett két egyforma -, majd kettőt-kettőt összeragasztottam csokival.

   
  
Itt a recept:

Hagymás-csilis sütőtökkrém

A maradék fél sütőtökből készítettem ezt a piritóssal előételnek vagy akár vacsorának is beillő fogást, bár szerintem még egy hidegtálon is jól mutatna. Felvéve a tegnapi fonalat, ez egy hagymás-csilis sütőtökkrém, amit egy kis zselatinnal tettem formázhatóvá. Ha ez utóbbi nem szempont, akkor a zselatin elhagyható, a jól behűtött krém így is isteni, főleg piritóssal és néhány lilahagyma karikával.
   
    
Itt a recept:


Sütőtökös mártogató, és a többiek

  
Valamit kezdenem kell ezzel a sok apró krumplival, amit hosszan tárolni nem lehet, pucolni nem nagy öröm, de sajnálnám elherdálni. Szerencsére a fele szinte újkrumpli, a szivacs durva felével csaknem az összes héja ledörzsölhető, de a többi is szép egészséges, úgyhogy egy alapos mosás után a héjában sütést választottam. A krumplik tényleg olyan aprók voltak, hogy a fele egészben maradt, és a többit is 2-3 részre kellett vágni. Feldaraboltam hozzá két szép céklát, mindkét zöldséget néhány perc alatt előfőztem, aztán egy serpenyőben sóval, borssal és egy kis őrölt köménnyel (a fiúk miatt nem lehet köménymagot használni, ezért ezt is úgy kellett belecsempészni) fűszerezve vajon átsütöttem. Ahogy gombhoz a kabátot, úgy választottam ki reggel a kész köret-ötlethez a húst, és mellé ezt a jó kis mártást. A mártás-mártogató receptje lent olvasható. A képen nem sok látszik belőle (bal oldalt alul), mert a cékla-krumpli párosítás színei elvonták a figyelmemet.
  

Pálinkás jó reggelt!

Még egy keksz, tényleg utoljára, felnőtteknek. Amikor megsütöttem az aszalt gyümölcsös kekszet, felmerült, hogy talán az ágyas pálinkákból megmaradt gyümölcsöt is felhasználhatnám ebbe a sütibe. Gyümölcskenyeret gyakran sütök vele - ez nálunk a pálinkás süti -, de nem voltam biztos, hogy itt is működni fog. Pedig de. Mivel a tésztába a gyümölccsel együtt pálinka is került, ezért egy kissé szárazabb, és kevésbé omlós keksz lett belőle, úgyhogy rögtön meg is töltöttem. Egy óra alatt megpuhult a süti, és isteni jó pálinkás, gyümölcsös illata lett.
  
  
Munkába menet azért nem ajánlom ezt reggelizni, és a gyerek se ezt vigye tízóraira, de közös kinti munka, vagy kirándulás - esetleg disznóvágás (a fiúk ilyenkor mindig a sütit keresik) - reggelére szerintem pont ez kell indítónak. Meg az, amit hozzá töltünk.
Persze esti láblógatáshoz se rossz.

Itt a hétvégi tartalék, csak meg kell tölteni:
  
  
És itt a recept:

Narcissus kenyérke

Szinte ugyanazt a tésztát gyúrtam be, amelyikből a csupahéj kenyérkét sütöttem, csak 1 evőkanál olajjal kevesebbet tettem bele - épp ezért nem írom le újra a receptet. A tésztát négy részre osztottam, kinyújtottam, megraktam fokhagymás olivaolajban elrakott szárított paradicsommal, és bagettet formáztam belőle. Negyven perc kelesztés után 220 fokon megsütöttem.

Aszalt gyümölcsös, kukoricapelyhes keksz

Megsütöttem a tegnapi keksz aszalt gyümölcsös változatát. Írtó jó lett. Nem is fűznék hozzá egyebet.
   
   
Aszalt gyümölcsös, kukoricapelyhes keksz

15 dkg kukoricapehely zacskóban sodrófával vagy klopfolóval apróra törve vagy aprítógépben megőrölve
10 dkg finomliszt
10 dkg aszalt gyümölcs (itt vörös áfonya és körte)
5 dkg cukor
2 evőkanál méz
1 csipet só
15 dkg vaj
1 tojás

Ugyanúgy készítettem, mint a mandulás kukoricapelyhes reggeli kekszet. 32 db lett belőle.

Mandulás-kukoricapelyhes reggeli keksz

Itthon általában nem reggelizünk. Kávéval, kakaóval indul a nap, néha mégis hiányzik hozzá valami, mondjuk egy szelet fonott kalács, vagy egy pogi. A bolti reggeli kekszek kiváltására sütöttem meg ezt a mandulás, kukoricapelyhes ropogós finomságot, és nekünk nagyon bejött. Este sütöttem, reggelire nem sok maradt, ma készíthetek még egy adagot.
   
   
Itt a recept:
   

Farkaséheseknek vagy éhes farkasoknak - sült kacsacomb velesült zöldségekkel és részeges káposztával

  
Ahogy megjött a hideg, hazaköltöztem, mert már nagyon fáztam a házban, fűtés nincs, úgyhogy vége az ajándék magánynak. Pedig úgy terveztem, hogy még egy hetet kibírok, de egyre csak alkudozom magammal. Az egész napomat a konyhában töltöttem, sütöttem, hogy jó meleg legyen, de a második hideg nap után feladtam a harcot, és hazapucoltam. Még mielőtt megígérhettem volna Zsazsinak, hogy majd leugrom párszor a télen, kiderült, hogy őt is beköltözteti a lánya, és csak akkor jön vissza, ha már nem kell annyit fűteni. Na, egyből felvillanyozódtam, bár elég messze fogunk lakni egymástól, de legalább egy városban. Szóval, amíg még otthon lesz, kiugrom hozzá egy párszor, aztán majd meglátjuk.
Szombaton összeszedtem a maradék mogyorót, mindent jól bezártam, leengedtem a redőnyöket - már azt, amelyik működött -, bepakoltam mindent az autóba, és a végén hagytam magamnak egy kis időt még a konyhában nosztalgiázni. Este a száz réteg takaró alól nézelődtem ki az ablakon. Az utca túloldalán, ahol már nincsenek házak, és az út tovább vezet a fenyves felé, foghíjasan ugyan, de még áll a régi jegenyesor. A lomjuk már félig lehullott, így látni lehet a dombot, mögötte meg a fenyves sziluettjét. Emlékszem, hogy a dunyha alatt fekve gyakran képzeltük el - volt, hogy a régi filmek hatása alatt fekete-fehérben -, hogy egy egész farkasfalka rohan le a dombon, mi meg menekülünk be a házba, persze mindenki időben beér, csiszre, de tényleg, komolyan. :-) Akkor ez is elég volt ahhoz, hogy elalvás előtt az izgalom megpörgesse a szívünket, aztán a ház és az ágy biztonságában már nyugodtan aludjunk el. Itthon a fiúkat hallgatva meg kellett állapítanom, hogy a farkas, az farkas, ők is előle, előlük menekülnek fel a teraszra, és verik vissza a támadást képzeletbeli kardjukkal. Van valami megnyugtató ebben a folytonosságban, abban, hogy saját tudattalanunk birtokolja a kollektív tudattalant. Ez összeköt.
Szóval az utolsó éjszaka, majd a fél nap olyan volt, mint egy túl édes, sűrített emlék-konzerv, kinyitottam, meg kellett enni, meg is feküdte a lelkemet. Zsazsi is felpakolt mindenfélével, hazahoztam a dobozait is, megengedte, hogy átnézegessem őket, de most még halogatom. Visszazökkenve a valóságba, az édes után sósra vágytam, valami tutira, ezért tegnap kacsát sütöttem, és hozzá részeges káposztát. Ennek mindig sikere van.
Mindjárt dél. Farkas éhes vagyok.
  
(A fenti képet manipuláltam. Nem hagyhattam ki.)
   
  
Itt a recept:

Csupahéj kenyér


Limara felhívásához csatlakozva én is megsütöttem a magam kenyerét, meg még egyet. A lenti tésztából két, 20 cm átmérőjű, vastag, ropogós héjú kenyérke lett.

Cápaharcsafilé spenóttal, tésztába takarózva

Ezt a halas tésztát harmadszor készítettem el. Nem különösebben kedvelem a cápaharcsa filét, de rendesen fűszerezve azért előfordul a konyhámban. A spenótos változatot egyszer a neten találtam, betakargatni már saját ötlet volt, és nagy sikere lett. A tészta díszítését már az első alkalommal kitaláltam, és azóta sem tettem lejjebb a mércét, a maradék tészta erre pont elég.

            
             
És a recept:
  

Málna- és borzselés piskótatallér

Névnapomra kaptam egy szép nagy habzsákot. Kifogásból kifogytam, viszont a sütéshez volt itthon minden hozzávaló, úgyhogy nekiálltam egy újabb adag babapiskótának, hogy piskótatallért készíthessek. Így sikerült:
   

    

Zelleres keksz

Nagyon szeretem a zellert. Főleg párolva, köretként, más zöldségekkel vagy csak magában, krémlevesként vagy egyszerűen csak a húslevesből kihalászva. A tuti befutó nálam a zelleres-tejszínes tészta, meg ez a keksz, amit a végtelenségig lehet variálni, és ezerféleképpen lehet az asztalra tenni. Vigyázat, zeller ízű!
  
    
Lentebb a recept, de ide előbb leírom, mit lehet vele kezdeni:
  

Répás-körtés lepény

Még az előző hétvégén felszedtük otthon a kertből a répát, a zöldséget és a krumplit. Ilyenkor mindig megsajnálom a túl apró krumplikat és répákat, meg azokat, amikbe véletlenül beleszaladt az ásó. Szóval megmentek egy csomó macerás zöldséget, aztán a konyhában szembesülök azzal, hogy ezeket nem lehet túl soká tárolni, rövid idő alatt fel kell dolgozni, viszont kétszer annyi idő megpucolni. Most már muszáj volt valamit kezdeni a répával, mert különben hiábavaló volt a mentőakció, és azzal a néhány kavicsos körtével is, ami a párkányon érett be, de így önmagában evésre nem volt alkalmas.
  
   
Szerencsére van kit tömjek a főztömmel, családomban vagy baráti körben pedig ragantáltan elfogy minden sütemény. Van egy almás sütim, amit valamikor bögrésnek tanultam, de ma már csak érzésre sütöm, gondoltam, megpróbálkozom azzal, persze alma helyett körtével és répával. Bejött, ugyanolyan nehéz, viszonylag tömör, nedves tészta lett belőle. A gyerekek a nekik körtelepénynek reklámozott süti közepét ették, mi pedig a megpirult széleket.
   

Túróspite keksz - nem, nem az

Elég alattomos ez a méz illat. Reggel éhesen a konyhában támolyogva rendesen kóválygott tőle a fejem, alaposan ki kellett szellőztetnem, mielőtt bárminek is nekiláttam volna. Citromra vágytam, vagy valami más erős, de fanyar illatra, nagyon és gyorsan. Méz illat! Söprés!
A keksz témát nem akarom még elengedni, ezért miközben három citrom lereszelt héjával és kettő levével levertem érzékelőszerveim lázadását, kitaláltam, hogy citromos kekszet fogok sütni. De nem azt sütöttem.

   
Nem akartam újra a sütipecséttel próbálkozni, gondoltam, körbenézek, mivel lehetne a kekszet feldobni, de már az első dobozban ráleltem a megoldásra: a rövides kristálypohár talpa tökéletes volt a keksz mintázására. Kis gombócokat gyúrtam a tésztából, a pohárka talpával erősen kilapítottam, aztán fejreállítottam, és kivágtam vele a kekszet, így rögtön le is esett róla a felesleg. A süti nem lett citrom ízű, melegen semmilyen ízű volt, hidegen pedig túróspite ízű: a sok citromhéj és vaj együtt, na meg a linzertészta határozottan a túróspite érzést nyújtja. Nevezhettem volna hamis túróspite keksznek is. De mihez képest hamis?
  
Itt a recept:
  

Mézes keksz

Na, ezt sem gondoltam volna, hogy most meg elkezdek keresgélni saját régebbi bejegyzéseim között, hogy meg ne hazudtoljam önmagam, - papíron nincs meg semmi, fejben pláne -, úgyhogy ez van. Bár anyu tudja fejből a csillagsüti receptet, és lehet, hogy gyorsabb lenne egyszerűen rácsörögni, de így a biztos.
    
  
A már bevált keksz tészta arányait használtam, és elsőre nem akartam nagyot változtatni az eredeti recepten. Mézzel el vagyok látva, a cukor egy részét arra cseréltem, és a liszttel is variáltam egy kicsit. Nem akartam mézeskalácsot sütni, csak mézes kekszet, ezért nem tettem bele sem fahéjat, sem szegfűszeget, sem egyéb mézeskalács fűszert. Így viszont nagyon érdekes, tömény méz illata lett a tésztának. Kóstoltuk melegen is, de kihűlve jobb. Az eredmény szinte bolti, de tényleg, és emiatt most kissé elbizonytalanodtam. De ez legalább mézes keksz, nem csak méz ízű.
   
Sütipecsétek itt: http://kezmuveskeramia.hu/
És itt a recept: